Sok fiatal keresi a kihívásokat és szeretnék próbára tenni magukat
különleges élethelyzetekben. A Magyar Honvédséget választva
megtanulhatnak csapatban dolgozni és megismerik a bajtársiasság
fogalmát. Van, amikor a szavak már nem tudják kifejezni, mit érzünk,
amikor már leírhatatlanok az élmények, amelyeket átéltünk. Ezeket az
élményeket itt tapasztaltam meg az egy éves altiszti kiképzés alatt.
Az indíttatás, ami miatt katona lettem, még gyermekkoromból fakad. Rengeteg élettörténetet hallottam nagyszüleimtől és az éppen sorkatonai szolgálatot töltő rokonaimtól. Nem az ragadta meg a figyelmemet, hogy mennyire nagymértékű a fegyelmezettség, hanem hogy az összezártság és az egymásra utaltság alatt olyan erős baráti kapcsolatok születtek, amelyek azóta is épp oly szilárdak, mint kialakulásukkor. Az önzetlen tisztelet, a szorult helyzetben nyújtott kölcsönös segítség a meghatározó pillérek egy barátság számára.
Elsősorban ezek azok az értékek, amiket belenevelnek a honvédekbe, hogy feladataikat ne csak a parancs miatt hajtsák végre, hanem a csapatért és egymásért is, ha úgy hozza a sors.
A kezdet – mint mindig – nehéz és szokatlan volt. A Magyar Honvédséggel először technikumi tanéveim alatt találkoztam, amelyeket Debrecenben a Gábor Dénes Elektronikai Műszaki Szakközépiskola és Kollégiumban töltöttem. Az említett iskola volt az egyetlen olyan intézmény Hajdú-Bihar megyében, amely magas színvonalú elektronikai képzése mellett az MH 5. Bocskai István Lövészdandár közreműködésével a katonai élet mindennapjaiba nyújtott betekintést. Ez a fakultatív jellegű program eleinte csekély létszámmal, de annál nagyobb érdeklődéssel vette kezdetét.
A KatonaSuli programon belül számos olyan ismeretet sikerült megszereznem, ami a későbbi tanulmányaim során már előnyt jelentett. Többek között a megtanultam a katonai megjelenés sajátosságait, megfelelő mértékű fizikai állóképességet szereztem, és sok hasznos ismeretet szereztem a katonai alapismeretekből. Ennek a tudásnak birtokában döntöttem úgy, hogy jelentkezést nyújtok be a Magyar Honvédség Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskolába. A több mint hússzoros túljelentkezés ellenére sikeresen felvettek a 2010/2011-es tanévre, amelyet kitűnő eredménnyel végeztem el. Ebben nagy segítségemre volt a már előző tanévben megszerzett katonai és polgári szaktudásom, de az igazi katonai szakmát a tiszthelyettes iskolán sajátítottam el.
A sikeres szakmai vizsgák és az ünnepélyes tiszthelyettes-avatás után őrmesterként kezdtem meg a hivatásos katonai szolgálatot a Magyar Honvédség 54. Veszprém Radarezred állományában. Mindennapi szolgálati feladataim során is nagy hasznát veszem annak a lassan két esztendős tudásnak, ami a Gábor Dénes Elektronikai Műszaki Szakközépiskola és Kollégiumban megalapozta számomra a katonai pályát.
